Luxury, baths, the fools of fortune and art / Luxus, fürdők, a szerencse bolondjai és művészet

Leave a comment
Living room

On our way to Baden-Baden I was sitting and wondering how many gamblers must have ended up like Alexei Ivanovich in Dostoevsky’s The Gambler or how many people might have enjoyed listening to Brahm’s piano-tunes in the years between 1865 and 1874 in his house in Lichtental.


I woke from my day-dreaming to the sight of the Trinkhalle. The small town of fifty thousand inhabitants with its 2000-year-old baths, its hotels surrounded by huge private parks, and the almost monumental buildings along its famous avenue truly make Baden-Baden the symbol of luxury. At this point, however, we should keep from labelling this city, since it has a lot of intellectual attractions to offer which can make our stay worth its while.
We spent most of the day in the Frieder Burda Museum, famous for featuring one of the biggest collections of modern and contemporary art in Germany. Until 20th September the museum hosts Light Shadow (Licht Schatten), the temporary exhibition of Heinz Mack, founder of the group Zero. Since this exhibition deserves more room, I will dedicate a separate post to it. :)
The building of the museum itself (designed by Richard Meier in 2004) suggests that Baden-Baden is not only the centre of baths but of modern and contemporary art as well. And this message has found its audience: year by year a lot of people come here solely to visit the exhibitions of the city. I suspect that we will also return here in the future, especially because the Frieder Burda collection was not exhibited at the time of our visit.
We still had time for a short walk in a park (Gönneranlage), then we hurried along to the other side of the border, to Roppenheim (thanks for the tip, Levi!!!:)), where the most delicious flammkuchen (tarte flambée) of Alsace was waiting for us, together with some escargot in garlic. The taste and texture is exactly the same as we might imagine: it tastes garlic and feels muscular. :) At any rate, should you have the chance, you must give it a try at least once! I have already done it twice. :)
Contemporary art, flammkuchen, escargot with garlic in the company of a green-stem glass of Alsatian wine. This was all we could fit into this Saturday, but next time we will make sure to get into the Fabergé Museum and the house of Brahms as well! :)

⌂ ⌂ ⌂ ⌂ ⌂

Útban Baden-Baden felé azon gondolkoztam, vajon hányan juthattak a rulett asztal mellett Alekszej Ivanovics (Dosztojevszkij: A játékos) sorsára vagy élvezhették 1865 és 1874 között Brahms lichtentali házában zongorajátékát.
Merengésemből a Trinkhalle látványára tértem vissza a valóságba. Az ötvenezres lakosú városka kétezer éves fürdői, hatalmas zárt parkkal rendelkező szállodái és a sétányon található már-már monumentális jellegű épületei valóban a luxus jelképévé varázsolják Baden-Badent. Ezen a ponton azonban érdemes túllépni és a várost nem “beskatulyázni”, hiszen rengeteg egyéb szellemi táplálékból falatozhatunk, amelyek még emlékezetesebbé tehetik az itt eltöltött időt.
Mi a nap nagy részét Németország egyik legnagyobb modern és kortárs művészeti gyűjteményéről ismert Frieder Burda múzeumban töltöttük, melyben szeptember 20-ig Heinz Mack, a Zero csoport alapítójának Fény Árnyék (Licht Schatten) időszakos kiállítása kap helyet. A téma terjedelme miatt a kiállításról később egy külön posztban mesélek. :)
A Richard Meier által tervezett múzeum (2004) már kívülről is egyértelműen üzeni: Baden-Baden nem csak a fürdők, de a modern és kortárs művészetek egyik központja is. Ez az üzenet pedig megtalálta közönségét. Évről évre rengetegen csak az itt található kiállítások miatt látogatnak ide. Gyanítom, hogy mi is visszatérünk még, hiszen maga a Frieder Burda gyűjtemény ezúttal nem volt megtekinthető.
Még jutott időnk egy rövid sétára egy parkban (Gönneranlage), majd siettünk tovább, mert a határ túloldalán, Roppenheimban (köszönjük a tippet Levi!!! :)) már várt minket Elzász legfinomabb flammkuchene (tarte flambée) és egy kis fokhagymás csiga. Ízre és állagra is olyan mint amire ránézésre gondolnánk: fokhagymás és izmos. :) Mindenesetre ha adódik rá lehetőségünk, legalább egyszer érdemes megkóstolni. Én már másodjára tettem. :)
Kortárs művészet, flammkuchen, fokhagymás csiga klasszikus zöldtalpú pohárba töltött elzászi borral kísérve. Ezen a szombaton ennyi fért bele, de legközelebb igyekszünk a Fabergé múzeumba és Brahms házába is eljutni. :)

MDA_0015_Baden-Baden_01

MDA_0015_Baden-Baden_02

MDA_0015_Baden-Baden_03

MDA_0015_Baden-Baden_04

MDA_0015_Baden-Baden_05

MDA_0015_Baden-Baden_06

MDA_0015_Baden-Baden_07

MDA_0015_Baden-Baden_08

MDA_0015_Baden-Baden_09

MDA_0015_Baden-Baden_10

MDA_0015_Baden-Baden_11

MDA_0015_Baden-Baden_12

MDA_0015_Baden-Baden_14

MDA_0015_Baden-Baden_15

MDA_0015_Baden-Baden_16

MDA_0015_Baden-Baden_17

MDA_0015_Baden-Baden_18

MDA_0015_Baden-Baden_19

Follow my blog with Bloglovin

Advertisements

The Author

Visit Maisonnette d'Alla! There you can definitely find me. :)

Comment

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s